A gonosz bálna

A projekt korábbi eseményei

Marianne emlékkönyvébe

2019 májusában a PINCE biztosított lehetőséget a projekt/kiállítás-sorozat első állomásának.

A Wunderkammer-ként megmutatkozó enteriőr központi motívuma a gyermekkor volt. A közönség aktív részvétele által teljesedett ki a kiállítás narratívája: a látogatók a tornyokként kihelyezett füzetekbe személyes történetekkel egészíthették ki a díszletszerű installációt.

A gyermekkor az az időszak, amely alatt a család, a kulturális és társadalmi formációk az egyén világszemléletének fejlődésében jelentős szereppel bíró tartalmakat megalkotják és átadják a következő generációnak.

A Marianne emlékkönyvébe és a következő kiállítások a történelmi-társadalmi eseményeket, folyamatokat, jelenségeket alkotórészeik (mindennapok, egyéni megélések szintje) összetettségének felismerése révén igyekeznek feltárni.

Marianne emlékkönyvébe, PINCE, 2019.
Helyszín: PINCE / artist-run space / 2019.05.28. – 06.11.
Kiállítók: Gink Sári, Mendreczky Karina, Kortmann Járay Katalin
Kurátor: Istvánkó Bea
Közreműködők: K. Horváth Zsolt, Mákó Rozi, Turcsány Villő
Támogatók: Ankerstein Gmbh, Fűzfői Papírmanufaktúra
Link: http://pinceproject.com/project/marianne-emlekkonyvebe/
Fotó: Gyuricza Mátyás

A gonosz bálna

A kiállítás következő állomása a 90-es évek kontextusában vizsgálta a gyermekkori tapasztalás (az adott közegbe: kultúrába és társadalomba való születés) felnőtt létre és művészeti praxisra kifejtett összetett, közvetett vagy közvetlen hatásait. Ezen időszak Magyarország tekintetében a szocializmus végével a politikai, társadalmi és gazdasági átrendeződés történelmi időszaka, egy új nyugati mintára formálódó szabadság, az új lehetőségek időszakának kezdete volt. Ez a rendszerváltás körüli és az azt követő átmeneti – a liminalitás tereként értelmezhető – időszak mind a társadalmi viszonyokat illetően, mind pedig a tárgyi környezet vizualitásának (és a vizualitásban rejlő üzenetek-tartalmak) szintjén is a jól elkülöníthető világok időszaka.

Kókai Zsófia kurátor és további négy felkért alkotó közreműködésével – Almásy Ivor, Felsmann István, Tóth Balázs Máté, Tóth Márton Emil – a résztvevők olyan elemeket kerestek, amelyek mentén a személyes és a kollektív emlékezet közös halmazát eleveníthetik meg. A vakuemlékekhez hasonlóan az Y-generáció egészére (vagy legalábbis túlnyomó többségére) hatással bíró tárgyi és eseményszerű motívumokat dolgoztak fel, amelyek segítségével a szélesebb közönség is elérhetővé vált, a befogadás és azonosulás révén.

Helyszín: ISBN könyv + galéria / 2020. 09.01. – 25.
Kiállítók: Almásy Ivor, Felsmann István, Gink Sári, Kortmann Járay Katalin, Mendreczky Karina,
Tóth Balázs Máté, Tóth Márton Emil
Kurátor: Kókai Zsófia
Közreműködők: Kopper Judit, Millei Zsuzsa
Támogatók: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Országos Széchényi Könyvtár
Linkek: http://www.isbnbooks.hu/2020/08/25/a-gonosz-balna/
http://kubaparis.com/a-whale-of-a-bad-time/
Fotó: Lakos Máté, MOME

A kiállításhoz kapcsolódott egy vetítés, ahol a kiállító művészek által összegyűjtött, gyermekkorukat meghatározó reklámok, televíziós műsorok, filmrészletek kerültek bemutatásra.

A kiállítás záróeseménye egy beszélgetés volt Millei Zsuzsa kutatóval (Reconnect/Recollect projekt lentebb taglalva) és Kopper Judit producerrel. A beszélgetés alatt a Huszonévesek és a rendszerváltás című dokumentumfilm részletei is bemutatásra kerültek. A 2009-ben

Kopper Judit kezdeményezésére létrejött projekt résztvevői a mostani harmincas generáció tagjai, akik a rendszerváltást röviddel megelőzően, vagy röviddel utána születtek. A filmben a rendszerváltás eseményéhez köthető családi anekdotákat, személyes megéléseket és emlékeket fedtek fel, ezzel párhuzamosan pedig a rendszerváltáshoz és az azt megelőző időszakhoz köthető történelmi jelentőségű archív fotók és azokon szereplő személyeket és eseményeket próbálták dekódolni.

HÁTTÉR

Attraction & Abstraction

A LUXUS 1 nevű lengyel művészeti formáció szlogenjére utalva, akik 1983 és 1995 között működtek és az „Attraction instead of Abstraction” 2 jelentést hirdették.

Az említett csoport neve (LUXUS) arra utal, ahogyan a csoport tagjai a luxus termékeihez hasonlóan kitűnnek, elkülönítik magukat a szürke valóság különböző aspektusaitól. Az importált amerikai Lego-szettek és az exkluzív Pewex üzletben lévő Barbie-babák, valamint a szürke, kommunista valóság közötti ellentét inspirálta a csoport művészeit. Fennállásuk idején (legalábbis nagy részében) az igazi luxus elérhetetlen, vágyott tárgyakban (objects of desire) jelent csak meg, amely a valósággá válás esélye nélkül a közös fantázia és vágyak területén létezett csupán. Mindezek mellett azonban a komor mindennapoktól, ideológiától és a történésektől való eltávolodás képességét (vágyát) hordozta magában. 3

Projektünkre átformált szlogen: Attraction & Abstraction, amely a széles körben fogyasztott, vagy csupán áhított termékek feldolgozása / bevonása és attraktív mivolta a szélesebb közönség elérésének megteremtése mellett, lehetővé teszi a mindennapok és a – csupán fogalmi szinten létező – átlagember viszonyának felfedését.

A projekt további rétegét képezhetik a néhány évtizede még csak áhított termékek, a korlátozott hozzáférhetőség tapasztalatának (amely a szocialista, későbbiekben posztszocialista országokban külön karakterrel volt jelen) és a jelen körülmények tapasztalatának felidézése is.

Az attrakció, hatásvadászat, a könnyen elérhető és sokszor tartalom nélküli vizuális ingerek időszaka, a termék-áradat az egyéni emlékezésre és az emlékezés képességére tett hatásainak a kérdése számos tanulmány tárgyát képezik. Ugyanúgy igaz ez az aktualitás a tömegtermelésnek és tömeges elérhetőség igényének (és meglétének) a környezeti-társadalmi-gazdasági-kulturális behatásait illető kérdésekre is.

NOSZTALGIA MINT FELTÁRÁSI STRATÉGIA

A manapság (is) népszerű és eredményes metadesign és retro, vagy a nosztalgiát előidéző marketingstratégiákra jellemző vonások, illetve az ugyanezen elvek mentén működő és számos helyen feltűnő esztétikai-tartalmi jellegzetességek a régió kortárs művészetében fellelhető irányzatokban legtöbbször nem csupán mint éppen jól eladható divat (mode) jelennek meg. Ebben az esetben a nosztalgiát is magában hordozó hangulat (mood) sokszor édeskés rétege alatt egy korszak .összetett víziója elevenedik meg.

Ebben az esetben a nosztalgia nem múltszépítő, szentimentális, bizonyos történéseket bagatellizáló, vagy éppen felnagyító mivolta kerül előtérbe, hanem a nosztalgia közösségteremtő, közössöget aktivizáló és önreflexív, múltba tekintő jövőkeresésének képessége.

Mitja Velikonja tanulmányából idézve: ” (…) nostalgia is in fact a retrospective utopia, a wish and a hope for a safe world, a fair society, true friendships, mutual solidarity, and well-being in general, in short, for a perfect world. As such, it is less a subjective, arbitrary, ideological effort to recall the past as it is, an undetermined, undefined, amorphous wish to transcend the present. So nostalgia for socialism in fact does not relate exclusively and precisely to past times, regimes, values, relations, and so on as such, but it embodies a utopian hope that there must be a society that is better than the current one.” 4

Generációk örökségei

A hivatalos narratívák mellett az egymást követő generációk az egyéni elbeszélések, főként családi anekdokták útján kialakult megélés által válnak bizonyos körülmények, történések tanúivá. Ez a tanúság azonban nem mindig függetleníthető az idő alakította fikcióktól, mítoszoktól.

Ez lehet a szocialista örökség második és harmadik generációjának tapasztalati sajátossága is. Ugyanakkor a történetmesélés, a sokszor átélt és alapvetőnek (öröknek) vett emlékek megőrzése és ismétlése, összevetése, illetve ezen tartalmak transzformálódásának rögzítése a jelenkor kiemelkedően fontos törekvései közé tartoznak. Az egyén életét rögzítő történetek mesélése, kollektív emlékezetbe való megalapozása hidat képeznek a generációk között mind családi, mind pedig társadalmi – jelen törekvés szempontjából – nemzeteken átívelő szinten is.

Az elmúlt évtizedekben végzett felmérések szerint a posztszocilista régión belül több ország lakossága – legalábbis a megkérdezettek közel fele – értékelte úgy, hogy a rendszerváltás előtti életével elégedettebb volt, mint jelenlegi helyzetével. Míg a felmérések azt is megmutatják, hogy az érintett országok lakosságának nagyobb hányada nem vágyik vissza az előző rendszerbe, a közrend és a családi értékek terén elért haladásról megoszlanak a vélemények és jelentős részük értékeli úgy, hogy a változások negatív hatással voltak az egészségügyre is. A posztszocialista nosztalgia nem ismeretlen jelenség tehát a társadalomtudósok előtt sem. Számos kutatás foglalkozik a nosztalgia tagadó (’régen minden jobb volt’) dimenziójával. Többen tettek kísérletet bizonyos közösségek posztszocialista nosztalgiáján / emlékezetén keresztül a szocialista-kommunista rendszer egyénre gyakorolt hatásának, ellentmondásos összetettségének kimutatására is.

Míg ezek a kutatások arra keresik a választ, miként lehetséges egy elnyomó rendszer utáni egyéni-kollektív nosztalgikus emlékezés, addig az elmúlt időszakban méltán fontossá váló posztkolonialista megközelítések esetenként az elnyomó, alá-fölé rendelő narratívák ellen szóló gyakorlatok közben olyan keretek közé szorítják saját pozíciójukat, amely ellen fellépni kívánnak: egy nézőpontot (a saját nézőpontjukat) a másik elé helyezik.

Jelen kollaboratív alapokra helyezett projekt a szocializmus örökségét és érzésvilágát a szocialista múlt másod/harmad-generációs tan.s.ga mentén igyekszik feltárni.

Ez a tanúság lehet tudatos vagy tudattalan. Maga a projekt és az ehhez köthető események nem kívánnak direkt válaszokat felszínre kényszeríteni. Teret szeretnénk engedni a különböző megélések és álláspontok kifejezésére, a nagyobb politikai és történelmi eseményektől eltávolodva. A 90-es évek átmeneti szabadáságérzetét és a gyermekkor átmeneti (szabad) állapotát párhuzamba állítva invitáljuk emlékezésre és jövőkeresésre a résztvevőket.

KÖVETKEZŐ ESEMÉNYEK

2021. október 20-21.

KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS

Helyszín: Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Ház, Hajdúböszörmény és MODEM, Debrecen

A projekt következő eseménye a Debrecenhez közeli, hajdúböszörményi művelődési házban kerül megrendezésre a Tamperei Egyetem Reconnect/Recollect projektje által szervezett konferencia keretein belül:

https://events.tuni.fi/recollectreconnect2021/

https://www.facebook.com/events/882575878954223/

A Reconnect/Recollect kutatásban Millei Zsuzsa munkatársaival 2012 óta gyűjti és dolgozza fel (színház, kiállítás stb.) a világ különböző területeiről származó, szocialista múltra irányuló személyes megélésből létrejött emlékeket. A magyar és nemzetközi mintán vizsgált személyek számára a szocializmus időszaka a gyermekkora tehető. Együttműködésünk 2020 tavasza óta tart.

A hajdúböszörményi kiállítás A Gonosz Bálna folytatásaként Budapest – mint az ország markáns centruma – határait meghaladva, a Reconnect/Recollect konferenciához kapcsolódva, további társalkotók részvételével kerül megrendezésre.

A kiállítás ezen állomásának alapvető kérdése, hogy a személyes narratívák közös történetbe ágyazásával, újramesélésével hogyan keresheti a ’szabadnak született’ generáció azt a saját hangot, amely nem visszamondja, hanem a gyermekkor analógiáját (szabadság / az értelmezés szabadsága) segítségül hívva újraértelmezi mind a közvetlen, mind pedig a közvetett örökségének történéseit, teremtményeit lokális és globális viszonyításban is.

Ehhez az állomáshoz keresik most a résztvevők azokat az intézményeket, szakmai együttműködőket, amelyek/akik révén a nagyobb közönséget is képesek megszólítani, részvételre invitálni; illetve amely intézmények és személyek tapasztalataik révén segítséget tudnak nyújtani a kiállításhoz tervezetten kapcsolódó workshopok, beszélgetések, vetítések helyszíneinek megtalálásához, kialakításához.

Mivel a projektet hosszabb távon is a participatív-kollaboratív-diszkurzív törekvések jellemzik, így a szervezők-résztvevők az adott intézményekkel, illetve a hasonló projektekkel is tartós együttműködést remélnek.