Memotherapy

A videó a mozgás észlelhetőségének határára lassítva mutat lüktető, ingó, forgó és lebegő tárgyakat egyik térrészletből a másikba áttűnni, miközben az installáció terének egyes pontjain az adott tárgyi környezetekre reflektáló személyes vallomást hallunk. Egy elveszített személy tárgyai, a tárgyak lenyomatai a térben, a tárgyak könyörtelen fizikai valósága és áttételes volta talán mindenki számára ismerős érzés. Munkámban kifejezett módon a térrel és a térben lévő tárgyakkal; tér, tárgy és emlékezet viszonyával foglalkoztam. A megjelenő, eltűnő és egymásba átúszó privát terek – a beszélő konkrét életterei – lelkiállapotunk kifejeződései és a múlt tükröződései is egyben. A tárgyak a filmen – éppúgy, mint az emlékek – eltűnnek, majd újra előtűnnek, kiélesednek, majd elhomályosulnak. A létezésük véglegesen nem megszüntethető, ahogyan emlékeink sem száműzhetőek. A tárgyak új konstellációba helyezése – ellebegés az adott térből, átlebegés egy másik enteriőrbe – számomra egyfajta szimbolikus „lomtalanítás”: feloldás és feloldozás<